Művészi érzékenység és páratlan minőség

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm önöket Vdovkina Anastasia és Egri András kolozsvári művészházaspár kiállítás megnyitóján

Megváltozott a világ, megváltoztak a gyerekek, és az igények, a lehetőségek is másak lettek . A művészi kifejezésre eredendően minden emberben ott az igény. Mindenkinek alapvető szükséglete azonban, hogy az adottságaihoz mérten ki tudja fejezni magát valamiben, akkor is, ha nem lesz művész belőle.

A tűzzománc készítése nem egy gyors technika, ezt az agyban, lélekben is érlelni kell, sok gondolat, érzés után valósul meg az a verzió, amelyet  elképzeltünk, kitaláltunk.

Egy olyan közösségben, jelen esetben családban, ahol az alkotás, a teremtés a cél, „mellékesen” az ehhez vezető úton észrevétlen kincsek teremtődnek.

Ugyanis, ahogyan láthatjuk, a tűz és a különböző anyagok egymásra hatása sokszor felülírja, átdolgozza a terveket.  E két alkotó a tűzzománc, fotó és festmény, grafika közötti összhangot keresve alakítja ki a rá jellemző oly sajátos és egyéni formanyelvet.

Mint tudjuk, a  tűzzománc létrehozásában a négy őselem játszik szerepet. A tűz, a föld, a víz, és a levegő – felhasználásával létrejövő mű valóban varázslatos. Itt is egy-egy alkotáson az ősi szimbólumok megjelenése is megfigyelhető, megjelennek a magyar mondákból jól ismert elemek – ilyenek a páva, a nap, a hold, a csillagok vagy a hajó és a föld alatti és a mennyei világot összekapcsoló életfa motívumok is.

            A képzőművészetben a zománc használata sokáig elhanyagolt volt, szinte feledésbe merült. Feltehetően azért, mert nagy műhelyhátteret igénylő, bonyolult munkafolyamat, s a tökéletlen technikai ismeretek   sok hibalehetőséget rejtettek magukban. A megújulásnak mégis több oka van, például; a múlandó anyagok korában egyre inkább ragaszkodunk a maradandó anyaghoz, értékteremtőbb és tartós, más díszítőanyagokhoz képest tiszta ragyogó tüzes színt ad, a nemes anyag ragyogását varázsolja elő, és ami talán a legfontosabb; kizárólag kézi munkával végezhet. A fém és rajta a zománc a maradandóságot jelenti, mégha sérülékeny is.

E művészpárosban közös a szenvedély,- mégpedig kétféle szenvedély. Az egyik maga a tevékenység szeretete, szenvedélyes művelése. A másik az a késztetés, hogy ezt a tevékenységet, az alkotás örömét megossza, és megtanítsa azt az arra vállalkozóknak .   

Pedagógusként úgy gondolom, a zománcozás a személyiségformálás és képességfejlesztés gazdag tárháza. Fejleszti a manuális képességeket, a látást, a figyelemkoncentrációt, finommotorikát, szem-kéz koordinációt, ízlést, színdifferenciáló képességet, önállóságra - kitartó munkavégzésre nevel, és szabálytudatot formál.

Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk Egri András és Anastazia művészházaspár önéletrajzáról és szakmai munkásságáról elengedhetetlen megemlítenem azt a tényt, hogy e művészhűázaspár, kinek alkotásaiban ma itt gyönyörködhetünk, mindketten  művész, alkotó családból származnak.

            Elsőként a tordai születésű , szintén  a festészeti szakot végzett a kolozsvari Ion Andreescu képzőművészeti egyetemen, jelenleg is Kolozsváron élő és alkotó, Nagy Enikő festő- és grafikusművész, zománcművész nevét említem, aki  a magyar történelem és a magyar nép által ihletett, új technikákat bevezető zománcművészetéért, egyedi hangvételű festményeiért és grafikáiért, művészi életútja elismeréseként kapott díjat.

            A sort folytatnám a 2006-ban elhunyt EGRI LÁSZLÓ, festő, üvegművésszel, aki a  kolozsvári Képzőművészeti Főiskolai évek után a tordai üveggyárban formatervezőként dolgozott majd 1969-1994 a kolozsvári főiskolán az üvegművesség tanára lett. Az iparművészeti tárgyalkotás mellett épületek, belső terek díszítésével is foglalkozott, színes üvegablakokat is készít. Részt vett 1989-ben a tusnádi, az aranyosgerendi, 1991-ben a dési, kisbácsi és 1997-ben a kolozsmonostori templomok helyreállításában.

És nem utolsó sorban Anasztászia édesapja, Vdovkin Nikolaj képzőművész nevét említem, aki szintén óriási szerepet játszott lánya pályaválasztásában.

Vdovkina Anastasia

A moszkvai születésű Vdovkina Anastasia tűzzománc munkái mesteri módon használják ki az anyag tulajdonságait, egyedi világot alakítva ki életének egy- egy  az időszakához kapcsolódó érzéseit, élményeit fogalmazta képeit a harmónia, a részletekre való odafigyelés és a tökéletes kompozíció jellemzi.

Vdovkina Anastasia Moszkvában (Oroszország)  született 1972-ben. 1993-ban kezdett el komolyan foglalkozni a tűzzománccal, édesapja Vdovkin Nikolaj képzőművész irányításával. 1997 oklevelet szerzett a Jaroszlavel-i Képzőművészeti Kollégiumon és 2003-ban elvégezte a Pjatigorszk-i Design Főiskolát. 1993 óta számos kiállításon, alkotótáborban és nemzetközi fesztiválokon vett reszt. Alkotásai magángyűjteményekben és múzeumokban taláhatóak (Oroszorszag,Ukrajna,Hollandia,Németország, Svájc, India, Románia).

2003 óta tagja az Orosz Képzőművészek Szövetségének és 2005 óta a Romániai Képzőművészek Szövetségének. 2003-ban es 2004-ben megnyerte a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti  Szympoziumnak a nagydíját és 2004-ben díjazott volt a II. Budafoki Nemzetközi Triennale-n, és  2009-ben a Kijev-i Nemzetközi Zománc Biennale-n , valamint  2010-ben a Szt.Pétervár-i Tűzzománc Biennale-n szintén nagydíjat ítélt neki a szakavatott zsűri..

Munkáiban a különböző anyagok (fémek, tűzzománc, fa , egyebek) plasztikai egységére és harmóniájára törekszik . Ezen társítások  révén próbálja kifejezni  a múlt és jelen közötti  szoros összefüggéseket.Ugyanakkor fontos szerepet játszik nála az orosz hagyományos ikonok  tűzzománcban való újraértelmezése és mélységeinek kifejezése a modern tűzzománctechnika segítségével. Anastasiának az orosz ikonok világát megidéző alkotásai az elmúlt évezredek kulturális hagyományába írják be magukat. „Az ikon nem ábrázol, hanem inkább kifejez, az istenséggel való találkozás helye.”
 A nála  megjelenített motívumok, az orientális ornamentikára emlékeztető vonalvezetés, helyi jellegzetességekre utalnak.
 

EGRI ANDRÁS

Tordán született (Kolozs megye) 1971-ben. Jelenleg Kolozsváron él és alkot.. 2004-ben oklevelet szerzett a Kolozsvári Képzőművészeti Főiskola festészet szakán. 2004 óta tagja a Romániai Képzőművészeti Uniónak. Tűzzománccal 1995 óta foglalkozik édesanyja, Nagy Enikő festőművász irányításával.

Számos kiállításon és alkotótáborban vett részt az országban és külföldön egyaránt. Tagja a Magyar Tűzzománcművészek Társaságának.

Munkái magángyűjteményekben és múzeumokban találhatóak (Románia, Magyarország, Oroszország, Ukrajna,...).

A tűzzománc és olajfestés mellett, ólomüvegablak tervezéssel és restaurálással is foglalkozik.

Munkái a valós és absztrakt határán, egy sajátos, múltban gyökerező szimbólumrendszerrel ellátva probálják kifejezni a mai modern világ összefüggéseit és komplexitását, a mai ember vívódásait, magányát és esetleges győzelmeit mintázza.

Fontos a múltunk megismerése és átmentése a következő nemzedékek számára. A zománcművészeti munkák témavilágának értékelése a víz tisztelete, az ősi szimbólumok alkalmazása, a Halak zodiákus jegyének használata mind belefoglalhatóak.
 

„A művészpáros  képi világa több szempontból is rokonítható egymással: alkotásaikból kitűnik , hogy e két ember együtt gondolkodik, és együtt éli meg ezt a látványosságokban és élményekben oly rendkívül gazdag világot” szintén a közös utak impresszióit rögzíti táj-élményekbe fogalmazva, sűrítve.

Egri András kompozícióinak logikus felépítése, a motívumok koherens kombinációi érdekes művészi megoldásokat kínálnak.

Antonio Gaudí, Makovecz Imre  vagy Kós Károly híres építészek ideológiai hagyatékát követve, az alkotások alapötletének forrása nemcsak a minket körülvevő természetben keresendő, hanem   saját néprajzi gyökereinkben is – a művész tudatos kreatív szabadságával  igyekezvén megérteni és értetni , felhasználni és kutatni ezeket.

Akár minimalista modern munkáról, akár posztmodern jellegűről legyen szó, amelyet több stílus és művészi áramlat együttélése jellemez, olyan alkotásokat szemlélhetünk, amelyek kifinomult és egyedi jelleget hordozva, szervesen illeszkednek környezetünkbe.

Egri András és Anasztazia úgy fogalmaznak , jelenítik meg plasztikusan  gondolataikat, vízióikat, hogy a néző számára nemcsak vizuális élményt nyújtanak, hanem a továbbgondolás, elmélyülés a sajátos interpretáció korlátlan lehetőségét is megteremtik. Plasztikai megjelenítéseik egyfajta kettősségre alapoznak -, a párba állítás formai megnyilvánulásait láthatjuk, -valamint a párhuzam és az ellentét sajátos látványt nyújtó stílusalakzatok kombinációit élvezhetjük, melyek együtt mind a  művészi elvonatkoztatás elmélyültebb fokozatait eredményezték a SZÜLŐFÖLD, RITUÁLIS SZERKEZET, LEBEGÉS, OTTHON, BEPILLANTÁS A LÉLEKBE, AZ ÉLETMŰVÉSZ című sorozat darabjain, amelynek  tömény művészi megoldásai akár a szecesszió remekeihez is hasonlíthatóak.

Ugyanakkor klasszikus harmóniák elevenednek meg az itt látható munkákon, melyeket szemlélve  nyugtatóan hatnak a nézőre és  a valós értékekre irányítani szeretnék a figyelmet, vagy épenséggel meditációra, elgondolkodásra  késztetik a befogadót.

Munkásságuk úgy korszerű, úgy felel meg  a kortárs művészet legmodernebb követelményeinek, hogy közben hagyományőrző is. Mélységes tisztelettel viseltetnek mindaz iránt, ami értékes a képzőművészetben, mind helyi mind  világviszonylatban is. Ez a részleteiben is kidolgozott alkotások , összegzése mindannak amit évek folyamán kiérleltek, és most sajátos színvilágban elénktárva nyernek létjogosultságot. A legtöbb művön megjelenő szimbólumok nem annyira csupán a munka kompozíciós jellegére, díszítésére hivatottak,  mint inkább a munkák látványon túli filozófiai üzenetére utalnak mint a - , a KÜLÖNFÉLE ÉLETHELYZETEK, ÁLLAPOTOK, VALÓS ÉS KÉPZELETBELI METAMORFÓZISOK ÖRÖK KÖRFORGÁSÁNAK  a felvillantására. Emlékeztető arra, hogy minden múlandó és egyben állandó is, ugyanakkor emlékeztető a létre magára, amelynek éppen e kettősség a lényege.

Hiszem, hogy ezekkel a tárgyakkal szebb és értékesebb a világ.